Reggeli körkép az ablakomból. Balról jobbra végighaladva a képen a tekintetünkkel látható sok-sok hókupac. Ezek már csak harmad akkorák mint korábban voltak. A távolban a dombon (Pöyliövaara) rendszeresen karbantartott sífutó pályák vannak. A leghosszabb kb. 15 kilóméteres és a következő dombig tart. Körös-körül fák vannak és csak 40 méterre a folyópart (Kemijoki). A Lapponia kórház parkolója afféle tisztás itt. Hétköznap reggel 8-tól kezdenek gyülekezni itt az autók. Óránként megfordul itt egy-egy busz. A gyerekek reggelenként egészen távoli falukból járnak Kemijärvibe iskolába. A szemben látható téglaépületek nem számítanak tipikusnak errefelé. Ezekben a kórház dolgozói laknak. Viszont azt a szemközti, kedves, kis sárga házat nem lakja senki. Lapponia éttermében van svédasztalos (avagy terülj-terülj asztalkám) ebédem, ehhez mindössze 100 métert kell sétálnom.

Jó cimborám; Sampo Löf. Magyarországon volt önkéntes 10 hónapig Vácott. Ennyi idő alatt folyékonyan megtanult magyarul beszélni. Ő segített nekem az EVS papírokat elintézni. Rovaniemiben tanul jogot.

Magyarok, franciák és egy finn. Egész véletlenül találkoztunk egy Rovaniemibe menő buszon. Helsinkiben töltenek egy félévet, különben Budapesten a Semmelweis Egyetemen tanulnak diplomás ápolónak. Nagyon szégyenlem, de nem emlékszek mindenkinek a nevére. Megjegyzem, a francia lány (?) és Sampo (jobbra) beszélnek magyarul. (Kérlek írjatok egy emailt és küldöm a nagyobb képeket)

Szóval idén nem töltöttem egyedül a születésnapomat. Ezt a képeslapot a máltai és finn lányoktól kaptam. A lányok nem tudták eldönteni, hogy én a képeslapon a kissrác, vagy az apafej vagyok-e:).

Születésnapi képeslap írásos oldala. Mindenkinek az aláírása szerepel rajta. "Inti Ghalaqt erbá u Ghoxrin sena"=Én 24 éves vagyok. Köszönöm mindenkinek!